Engem is szélből font

Kiszedtem az ülés alól az elfelejtett aprót

Perselyre nem futotta de vettem útravalót

Elaludtam kicsit annyira hogy tudjam

Már nem vagyok ébren de még nem álmodtam

Lassuló ütemben süllyed benn a morál

Szinte nem lesz vége a sofőr megint dudál

Átadta még meleg helyét az előttem ülő

Egy traumatizált ország vett egy levegőt

Elzárom a rosszat egy műanyag dobozba

Száz évekig eláll táguló térben szorongva

Az ülések között olyan szűk lett a hely

Két idegen egymást nem kerüli el

Engem is szélből font ugyanaz mi átfúj rajtam

Te viszont egy középpont fészket építesz alattam

Engem is szélből font ugyanaz mi átfúj rajtam

Te viszont egy középpont fészket építesz alattam

A szemeid nézem miközben üzensz a napnak

A második sugár után már le is ragadnak

A válladra dőlök és suttogok pedig nincs itt senki más

De nem akarom zavarni a nagy nagy nagy előadást