Letra

Visszasírom néha, azt a régi népmesét Ahogy az ágyon ülve súgtad, míg az álom el nem ért Tudtam, nincs mitől félnem Aki mellettem van az ördögtől is megvéd Teltek, múltak az évek, s rájöttem Nem vártam, nem kértem, de felnőttem Hívtak szédült álmok, vonzó, őrült lányok S a végtelen De ma is itt vagy mindenemben Hiszen így rendelt a sors S mindig érzem képzeletben Ahogy szelíden átkarolsz Bárcsak, egyszer, oh, egy pillanatra Újra gyermek lehetnék Bátran játszanék a tűzzel azt remélve Hogy semmi baj nem ér Bárcsak, egyszer, oh, egy pillanatra Újra érezhetném, mire nincsen szó Ahogy a széltől, a széltől is óvsz Visszasírom néha a régi kis szobám Hol annyi verset írtam, de hisz ott voltál Tudtam, kérhetek bármit Hiszen mindig számíthattam rád Teltek, múltak az évek, s rájöttem Nem vártam, nem kértem, de felnőttem Hívtak szédült álmok, vonzó, őrült lányok S a végtelen De tudom itt vagy nem is oly messze S talán éppen rám gondolsz Bárcsak, egyszer, oh, egy pillanatra Újra gyermek lehetnék Bátran játszanék a tűzzel azt remélve Hogy semmi baj nem ér Bárcsak, egyszer, oh, egy pillanatra Újra érezhetném, mire nincsen szó Ahogy a széltől, a széltől is óvsz Mosolyod, ha rám ragyog Szívemet kitárhatom Hisz minden szó elér (minden szó elér) És a bánat messze száll Ha ölelésed rám talál És megcsillan a remény Bárcsak, egyszer, oh, egy pillanatra Újra gyermek lehetnék Bátran játszanék a tűzzel azt remélve Hogy semmi baj nem ér Bárcsak, egyszer, oh, egy pillanatra Újra érezhetném, mire nincsen szó Ahogy a széltől, a széltől is óvsz Bárcsak egyszer, oh, egy pillanatra Újra gyermek lehetnék Bátran játszanék a tűzzel azt remélve Hogy semmi baj nem ér Bárcsak, egyszer, oh, egy pillanatra Újra érezhetném, mire nincsen szó Ahogy a széltől, a széltől is óvsz
Writer(s): Molnár Tamás, Szabó Zé Lyrics powered by www.musixmatch.com
instagramSharePathic_arrow_out