Viszlát Múlt

Végtelen tengeren jövőm a holnap Csónakom védtelen, otthont a Hold ad Társam a tengerkék tükörkép, nem beszél Új helyek, új sebek, hullámok-völgyek Bármi fáj, várni kár, tovább kell jöjjek Mintha nem fújna rám szüntelen szembeszél Oda hova szívem húz Nem vezet se víz, se országút Oda hol a szél megfordult Nem mehetek én, viszlát Múlt Próbálom álmomat szőni a mából Evezni sötét fellegektől távol Hinni, hogy partot ér ki bennem él Új tájak, új vágyak, hullámok-völgyek Bármi vár, várni kár, tovább kell jöjjek S mintha nem fújna már szüntelen szembeszél Oda hova szívem húz Nem vezet se víz, se országút Oda hol a szél megfordult Nem mehetek én, viszlát Múlt Oda hol a szél megfordult Nem mehetek én, viszlát Múlt