Szeretek csendben emlékezni rádMikor boldog napok karoltak át Sokkal szebbnek tűnt a borús világA Nap a felhők között ragyogva várt Bármerre lépek, hulló levelek Kavarják fel bennem a múlt időtLátod, nem akarok felejteni!Régen várt emlékekHulljatok rám!Északi szél fújja el őketFeledés éjszakája feléDe látod mégsem tudom elfelejteniEzt a dalt, mi rólunk szólMert ez a dal, olyan mint énSzerettél engem, szerettelek énHinnünk kellett volna, egy kicsit mégS ma szeretnél engem, szeretnélek énDe az élet elszakítja a szerelmetVihar nélkül lassan, csendben, És a tenger elmossa a homokbanA szerelem védtelen nyomaitMert ez a dal, olyan mint teMikor szeretsz engem, és szeretlek énÉlnünk kellene, egy kicsit mégSzeretnél engem, szeretnélek én.
Written by: Jacques Prévert, Joseph Kosma, Kollár-Klemencz László