A rés

Legmélyebb félelmem ha a halálra gondolok

Bár mások szerint hagyjam, hisz mindennapos dolog.

S most minden napos persze, engem nem követ tragédia,

De lehet földi filmem csak néhány fakult dia.

Bár létezem, az élet tudom, hogy nem ebben rejlik

Hiszen rést találtam azon a falon, ami egy világtól eltaszít.

Érzem, te is az vagy kiben ott bújik a félsz.

Akit mérgeznek, s benne minden hétköznap egy sebet felszakít.

Ha mégsem, tűnődik, hogy mennyivel jobb a ma mint a tegnap?

Nem fér libabőrébe, mert szorongat a holnap

Hisz kifosztja környezetét ez a büszke társadalom.

Míg nem az egyetlen felhalmozott társad a lom.

Sűrűbbre nőtt mostanra minden, ami rémítő

És ritkitani próbálnánk, de újból mindig előjő,

Hogy gyümölcse vagyunk tudod csak a halál kertjének.

Minek is rágódok, itt így is úgy is szüret lesz.

Legmélyebb félelmem most már nem az elmúlás.

Egyengetett szürke falak, rajtuk nincs átjárás.

Egy résen pedig átérvén, szabadságot lélegezghetnénk.

Vések hát magunknak. Hallgasd ahogy átcsempész.