Kavarog

kavarognak a mémek, a rémek

a belső csendem sem uralom

alapélmény, hogy sírok egy filmen és

könnyekbe fullad az öntudatom

és közben

azt érzem, hogy nem is éltem

kiborulok folyton minden semmiségen már régen,

de nem is ez a fontos

bár már túl őszinte, de tűpontos

jó így, vergődni kár

holnap hol leszünk már

élünk, mert élni muszáj

szép az élet

marad minden ugyanúgy, ahogy eddig, ugyanúgy

vagy így sem,

tényleg nem várok mást

szétesnék darabokra, de tartja a

lelket bennem az adrenalin

kéne nyugisabb állás

mondjuk egy jógatanári katedra Balin

ezzel is

elkéstem

nem is értem, miért

szövögetem a kis tervem,

hogy túlélem a végem...

de nem is ez a fontos

bár már túl őszinte, de tűpontos

jó így, vergődni kár

holnap hol leszünk már

élünk, mert élni muszáj

szép az élet

marad minden ugyanúgy, ahogy eddig, ugyanúgy

vagy így sem,

tényleg nem várok mást

azt érzem, hogy nem is éltem

kiborulok folyton minden semmiségen már régen,

de nem is ez a fontos

bár már túl őszinte, de tűpontos

jó így, vergődni kár

holnap hol leszünk már

élünk, mert élni muszáj

szép az élet

marad minden ugyanúgy, ahogy eddig, ugyanúgy

vagy így sem,

tényleg nem várok mást

jó így, vergődni kár

holnap hol leszünk már

élünk, mert élni muszáj

szép az élet

marad minden ugyanúgy, ahogy eddig, ugyanúgy

vagy így sem,

tényleg nem várok mást