Ballada a Fegyverkovács Fiáról

Tél fut az éjen át, nyílik a jégvirág

Új bölcsőben sírdogál egy élet

Apja emeli föl: "Ebből a gyerekből

Fegyverkovács lesz, ha addig élek"

Így is lett bizony, de szólt egy szép napon

"Ne csináljunk soha többé fegyvert

Nem lesz háború, könnyes, szomorú

Boldognak látok majd minden embert"

Kis harangot önt, vándorruhát ölt

A haranggal a világot bejárja

Halkan zeng a dal, mit senki meg nem hall

S nevet rajta mindenki, ha látja

Egy nap visszatér, megáll, alig él

Már nem az, ki elment lehunyt szemmel

Apja jót nevet: "Nyisd ki két szemed

Ilyen a világ, s kell a fegyver"

Tudom, tudom, tudom, tudom, fáj a szíved

Mégis, mégis, mégis, mégis meg kell értsed