Kötelék

Dehidratált a testem, A fejem fáj, mégis menni muszáj. Rád nézek, de nem jut eszembe más, Csak hogy elárultál. Elrontottam, elveszítettem, Eladósodtam, elégettem, De mind közül azt bánom, Hogy neked segítettem. Eltűnt a kötelék már, Szublimált az álom. Mer' az úton, amit te mutattál, Egyedül kell járnom. Én látok, már látok, De te vak voltál, nem látnok. Eltűnt a kötelék, Kérlek, gyere vissza máskor! Gyomron belül éget, Felszökik a láz, mégis menni muszáj. Testvér, hová bújtál? Te elárultál! Elrontottam, elveszítettem, Eladósodtam, elégettem, De mind közül azt bánom, Hogy neked segítettem. Eltűnt a kötelék már, Szublimált az álom. Mer' az úton, amit te mutattál, Egyedül kell járnom. Én látok, már látok, De te vak voltál, nem látnok. Eltűnt a kötelék, Kérlek, gyere vissza máskor! Van, amit nem gyógyít meg a perc, Van olyan sebem, ami már örökké velem lesz. Van, amin áthaladtak tettek és szavak, De ereklyeként legbelül örökre itt marad. Eltűnt a kötelék már, Szublimált az álom. Mer' az úton, amit te mutattál, Egyedül kell járnom. Én látok, már látok, De te vak voltál, nem látnok. Eltűnt a kötelék, Kérlek, gyere vissza máskor!