Magamhoz képest

Hol van az én, ami akkor is néma, ha túl nagy a zaj?

Hol van az én, ami akkor is látszik, ha senki se néz?

Hol van a lényeg? Ha semmit nem értek, ki ad válaszokat?

Hol van az én, ami csöndben világít, ha nem jön be fény?

Hol van az élet, ’mi akkor is büszke, ha titok marad?

Hol van az élet, ’mi akkor lesz boldog, ha nincs hozzá érdek?

Hol vagyok én az egészhez képest e szűk ég alatt?

Hol van az élet, ’mi tarthat örökké, s csak aztán lesz vége?

A mindenhez képest mérem magam,

De belőlem így csak a semmi marad.

Rajzolj nekem körvonalat,

Hogy magamhoz képest legyek magam.

Hol van a csönd, ami kudarc helyett csak békét jelent?

Hol van a csönd, ami tudja, hogy minden hegyhez kell völgy?

Hol van a hely, az az egyetlen egy, ahol én a csönded leszek?

Hol van a csönd, ami álomba ringat, meg mégsem öl?

A mindenhez képest mérem magam,

De belőlem így csak a semmi marad.

Rajzolj nekem körvonalat,

Hogy magamhoz képest legyek magam.

Magamhoz képest a minden vagyok,

Hát belőlem többet én nem adhatok.

Kényelmes már a körvonalam,

Csak rajzold bele mellém magad.