A Félelem - I.

Az óra ketyeg a sötétben

Mögötted állok

Harc nélkül adjuk meg magunkat

Mondd, hová tűntek az álmok

Hová tűntek az évek, melyek

Belénk voltak szerelmesek?

Kést ránt a nyár, a jövő robban

Úgy van minden, mint gyermekkoromban

Foghegyről beszél velem, csak játszik

Csak játszik nekem a félelem

Régóta állok sötétben

Régóta várok

Várom, hogy lehulljon rólam

Az évszázados átok

Várom, hogy legyenek percek, melyek

Belénk lesznek

Szerelmesek