Don Quijote ébredése

Hajtogattam a kukák mögött egy álmot Egy kerthelyiség félreeső részén. Eldugult piszoárban vitorlázok Sapkám a hold, fésűm a szél. Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok Fojtogató bűntudat emészt. A szívek szemétdombján kapirgálok. Szeretni, Istenem, milyen nehéz! Annyi minden bajjal kell még megküzdenem Plusz még itt van a nyakamba varrva Egy lefejezett szerelem. Tükröm, tükröm, tükröm mondd meg nékem: Jól áll-e ez nekem? Sorra tűnnek el mellőlem a srácok Mindegyiknek jobb dolga akadt. Zajos magányban foszforeszkálok A sápadt fényű telihold alatt. Annyi minden szarral kell még megküzdenem Ellenséges szélmalmoktól zavaros szellemem "Nincsen veszély" - mondják - Csak képzelem. Aztán orvosok jönnek, kezükben fegyver és ha a vegyszer egyszer a vénába hatol: A lakatlan sziget lakó lelke tenger lesz, A szíve lepényhal. Itt úszkál valahol. Annyi minden szarral kell még megküzdenem Egy tucat csörgősipkás lidérc horkol mellettem. Választok egyet. Melyik tetsszen? Melyik legyen a partnerem?