A REGGEL AZ ÉJSZAKÁBA LÓG (feat. PMK) ["Doktor Monoton éjjeli menedékre lel a szegénykórházban"]

Ahogy a reggel az éjszakába lóg Ahogy a reggel az éjszakába lóg Az ébrenlétbe költöznek az álmok És az álmodók már a rögvalóságot rendezik be Ki-ki a saját szája íze szerint, olyanná ahova hazajárni jó Ahogy a reggel az éjszakába lóg Az ébrenlétbe költöznek az álmok És az álmodók képzelete rávetül a rögvalóra S létrejön egy vékony sáv lakható zóna, ahová hazajárni jó Ahogy a reggel az éjszakába lóg A varázslónak is nagy ősz szakálla nő Elő kell álljon valami korszakalkotóval Csak, hogy érezhesse, amit bejárt nem kényszerpálya volt Ha egy Isten által megálmodott Előre installált robot vagy, akkor se kell begőzölj Benned is áramlik némi az örök létezőből Merthogy mindenben ott van, úgy az élettelen kőben Ahogy a növényekben, állatokban De ahogy a reggel az éjszakába lóg Mindebből semmid nem marad, el kellett vállalj valami szar melót Ami leszívja az összes energiád Végig kell nézd ahogyan egy lyukon át elszivárog a világ Még láthatod visszatérni reggelente De egyre kevésbé hiszed, hogy önmagán túl bármit is jelent Talán annyit csak, hogy ezért még nem kell vesztes legyél Mert sok győzelem manapság rohadtul dicstelen Az órát nézed percenként, a mutatókat, hogy szaladnak És már megnyílni látod szinte a poklot pont alattad Örvényként szív magába a hallgatás a mélyben Azonnal, ha már nem tart az álom ébren De ne félj, mer' ahogy a reggel az éjszakába lóg Az ébrenlétbe költöznek az álmok És az álmodók már a rögvalóságot rendezik be Ki-ki a saját szája íze szerint, olyanná ahova hazajárni jó Ahogy a reggel az éjszakába lóg Az ébrenlétbe költöznek az álmok És az álmodók képzelete rávetül a rögvalóra S létrejön egy vékony sáv lakható zóna, ahová hazajárni jó Ahogy a reggel az éjszakába lóg Az ébrenlétbe költöznek az álmok És az álmodók már a rögvalóságot rendezik be Ki-ki a saját szája íze szerint, olyanná ahova hazajárni jó Ahogy a reggel az éjszakába lóg (Ahová hazajárni jó Ahová hazajárni jó Ahová hazajárni jó) (A reggel az éjszakában fekete tó A reggel az éjszakában fekete tó A reggel az éjszakában fekete tó A reggel az éjszakában fekete tó Talpam alatt ég, zsebemben a Hold Tó tükréből emeltem ki a partra Megtörlöm az arcom, a Napba öltözök A fény a köntösöm, madarak úsznak Szemem zöldjén át, az álom ébren tart Te meg köddé válsz, kinyílik a száj Elolvad az óra, ásít a táj Kivár a kobra, a méreg lassan hat Bársony kóma, így veszünk el a rendben Lüktet a tenger, felszáll a pára Eltávolodnak a partok, felsebzett Andok Beszakadt ajkak, beomlik a barlang Rajtad keresztül veszem a levegőt Esőt kér a legelő, remeg a völgy Mintha lélegezne Felhő terhét elbocsájtja, Azúr végtelen Nyelved sem tudom hirtelen Dombokba fulladt, eltűnik a vihar Tegnap még itt voltál, ma már kihalt (Minden kihalt) Ahogy a reggel az éjszakába lóg Az ébrenlétbe költöznek az álmok És az álmodók már a rögvalóságot rendezik be Ki-ki a saját szája íze szerint, olyanná ahova hazajárni jó Ahogy a reggel az éjszakába lóg Az ébrenlétbe költöznek az álmok És az álmodók képzelete rávetül a rögvalóra S létrejön egy vékony sáv lakható zóna, ahová hazajárni jó Ahogy a reggel az éjszakába lóg A varázslónak is nagy ősz szakálla nő Elő kell álljon valami korszakalkotóval (A szépség egy labirintus Sokan megindulnak benne, de a legtöbben fele úton elfáradnak, megállnak Csak néhányan jutnak be a labirintus közepébe Ott Isten várja, fölzabálja és kiokádja őket Akkor kijönnek a labirintusból, megállnak a labirintus ajtajában És az arra jövőket szelíden befelé tessékelik)