Szívrablás

Hülye voltál, mondom magamnak, majd ha ez elmúlik Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen És most benne vagyok, még sosem volt sűrűbb homály. Pont az az egy, az az egyetlen darabja, az kéne Elvinném, s ha nem akar meghalni, a többi jön el érte A szíve egy dobozba, bársony közé raktam És kopognak, az ajtóban áll, én meg - örülök, hogy itt vagy - Gyere be, mit hoztál ide el, csaknem hiánytalan - Mindenem itt van, csak a szív kéne, ami még nálad van - Azt nem adom, mert te azt örökbe adtad! - szólok mérgesen S becsapom az ajtót, felőlem meghalhat Aztán megbánom: tessék a sajátom, nesze az itt van Dobogjon az benned, szolgálja életed, amíg van Hülye voltál, mondom majd, ha ez elmúlik Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már Hülye voltál, mondom én majd Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már