Zöld Pardon

Legalább azt mondd meg, hogy hová menjünk? Az ostobákkal mihez kezdjünk? A szupersztrádám a hiperkarma Ez a sorsom, nekem is meg lett írva Aki írta, az az égből nézi Ott az első sorban ül és mégsem érti Csak bámul rám, hogy minden rendben Neki könnyebb minden Azt a dobhártyát kicsit összébbhúzni Süket füllel könnyebb úszni De ha engem hallgatsz, melléd úsznak A füleid nélkül is visszahúznak Hát ez van. Csak azt nem tudni Hogy te mi a faszér' jársz el szórakozni Ha alszol szinte egész végig Csak akkor kelsz, mikor a pultból kérik És már olyan mindegy, hogy mennyit is iszol És olyan mindegy, hogy mit is gondolsz És marhára nem baj, ha sosem bírtak Akik azt se tudják, hogyan hívnak Ez az egész, ha mi épp úgy vesszük Ahogy mindenki más is itt velünk együtt Igazi. Pedig csak annak tűnik Akik igazak, azok az ilyet el nem tűrik Ez a helyzet, ez csak a lóvét nyeli Aki megengedheti, mind megengedi A világ az ilyen, és itt vagy benne Hát mondd meg nekem, mi értelme van A táncnak, ha nem a szex, meg a drogok Ami igazán kell. Ez az a dolog Ami eltűntet, mint a szamarat a ködben És mellettem vagy, de messze tőlem Aki számít, azt te sosem látod Aki valamit is akar, az a jóbarátod Aki megesküszik, hogy jóbarát vagy Pedig többnek tart, mint egy jóbarátnak Az a sumák fajta, az sosem mondja Csak nevetgél, hogy neki nincsen gondja Pedig elevenen eszi meg a penész érted Sokra képes, aki szeret téged És hiába mondod, hogy sosem kérted És hiába mondod, hogy azt nem lehet És te hiába látod, hogy szép az élet Ha nem látja senki más, cseszheted