Darabokra Szakítod A Szívemet

Bennem ég a vágy, Fellobban még a láz, Mondd el merre jársz. Szívemben olvad a jég, Te vagy a nap és az éj, Legyen úgy ahogy rég. Tudom, hogy nem ez a vég, Tudom, hogy féltesz még, Hittem, hogy Te vagy a cél, Ami éltet rég. Álmomban velem vagy még, Azt hittük sosem elég, De elmentél. Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj. Minden mozdulatod bennem él tovább. Szívem téged soha el nem enged már, Még mindig rád vár. Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj. Minden mozdulatod bennem él tovább. Hogyha menned kell hát mért is maradnál, Most már sírni ká-á-ár! Tomboló viharként pereg az élet még, egyedül félek én. Azt írta nekem a sors, Hogy újból átkarolsz, Csak gyere és szólj. Tudod, hogy nem ez a vég, Tudom, hogy féltesz még, Hittem, hogy Te vagy a cél, Ami éltet rég. Álmomban velem vagy még, Azt hittük sosem elég, De elmentél. Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj. Minden mozdulatod bennem él tovább. Szívem téged soha el nem enged már, Még mindig rád vár. Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj. Minden mozdulatod bennem él tovább. Hogyha menned kell hát mért is maradnál, Most már sírni ká-á-ár! Ká-á-ár Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj. Minden mozdulatod bennem él tovább. Szívem téged soha el nem enged már, Még mindig rád vár. Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj. Minden mozdulatod bennem él tovább. Hogyha menned kell hát mért is maradnál, Sírni ká-á-ár! Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj. Minden mozdulatod bennem él tovább. Szívem téged soha el nem enged már, Még mindig rád vár. Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj. Minden mozdulatod bennem él tovább. Hogyha menned kell hát mért is maradnál, Most már sírni kár!