Kémlelni a villanó eget
Fraktálokat, belül hány új határ van
Utazni, venni villamosjegyet
Állni rohanó órák huzatában
Belőled magamba áthallani
Pár ködös képem, másom nincsen
Kopottas portré, lámpa, asztali
Köldökzsinór nincs hová kifeszítsem
Anyajeggyel az életvonalon
Ingázni, leszállni tragédiáknál
Ahol megszakad
Ott filccel folytatom
Megrajzolom a bőr drapériáját
Lemodellezni egy-egy érzeten
Ahogy tűnik a hús-vér valóság léggé
Mint teherdaru csóválom a fejem
Tán nem szerettelek, vagy nem eléggé
Tán nem szerettelek, vagy nem eléggé
Tán nem szerettelek, vagy nem eléggé
Tán nem szerettelek, vagy nem eléggé
