Az ember, hogyha néz
A szíve, hogyha lát
Ahova benéz
Semmit nem talál, ha fél
Ha már mindent felzabál
És semmi sem marad
A tükörbe' te vagy
Az ember, hogyha néz
A szíve, hogyha lát
Ahova benéz, ha fél
Ha már mindent felzabál
És semmi sem marad
A tükörbe' te vagy
Ki volnál, ha nem te vagy?
Apád, anyád egy kődarab
A szív, a hús, a sár, a vér
A szív dobog, a száj beszél
Ki volnál, ha nem te vagy?
Apád, anyád egy kődarab
A szív, a hús, a sár, a vér
A szív dadog, a száj beszélni
A szív, a test, a száj
A fény, az ágy, a szék
A szív, a hús, a sár
A hús, a sár, a vér
A lány, szobák falán a kép
És semmi sem marad
A tükörbe' te vagy
Ki volnál, ha nem te vagy?
Apád, anyád egy kődarab
A szív, a hús, a sár, a vér
A szív dobog, a száj beszél
Köszönt a lány és kézbe' kéz
Az anyja fogja, rád se néz
Vonatkerék, izzó sínek
Haladnak mind, de mind minek?
A vágy az ágy, de nem beteg
Úgy tart még, hogy vége lett
Elmondja mind az életét
Míg sorban áll az ételért
