Úgy lennék néha kisgyerek
De belátom, felnőttem
Idejétmúlt szó a tisztelet
Nincsen fény az esőfelhőkben
Sosem nyújt támaszt, aki
Velejéig bomlasztó
Nem tudsz jól választani
Fejek hullnak mindkét oldalról
Semmi sem szent
Nem ingem másnak ártani
Legalábbis próbálok
De letépem az arcát, aki
Kiengedte az összes jószágot
Lennék a törvény keze
Elesettek szolgája
Ha nem fér a töltény bele
Kést szúrnék a tettes gyomrába
Ez a Föld nekem csupa förtelem
Gyere, jöjj velem a varázsszőnyegen
Ha lerepült a Nap, megyünk fű alatt
Egyedül marad mind, ami műanyag
A korlátok korlátlanok
De az út egy gondvesztő
Értünk tesz szolgálatot
Bárhová is húz a porfelhő
Tetemem cipelem, mi legyen?
Mondd hát, mi legyen?
Mondd hát, mi legyen?
Gyere be már, csak minket vár
A gondvesztő, a gondvesztő
A hold lassan beragyog
Oly sok mindent mondanék
Nem lennék más, mint vagyok
Csak egy minden mondat végén álló toldalék
