Lakik bennem néhány kósza gondolat
Van, mi istápol, de van, mi fojtogat
Ha van egy perced még, ülj le most mellém
El is kezdeném
Van, hogy eltűnnék, de van már otthonom
Van, hogy elmélázok furcsa dolgokon
Van, hogy itt senki nincs, de mégis van ott más
Szinte olyan, mint egy hasonmás
Az életed hozzám kényszerül
Boldogságod jutott osztályrészemül
Ne is félj, amíg én kísérlek, minden összeér
Ha a lelked tiszta, hófehér
Vágtázz sebesen, vágtázz sebesen
Néha még sok minden tör rám hirtelen
De van egy jó hírem, hogy a rossz már nincs velem
A vihar köddé válik, a Nap meg fönnmarad
Ott láthatsz engem és önmagad
Most végre mögöttem az ár
Ha rád nézek, bennem a béke jár
Táncra hívogat az örök nyár
Többet érsz ennél a világnál
