Tudod még nincsen szárnyam, de a felhőket hajtom

Egy halandó álmokkal, talán célba talál

És tudom, hogy hosszú még, de a lábamban bízom

Hegyeket mászunk rég, a csúcsról már minden szép

Féltem a tűztől, féltem hogy éget, féltem, hogy nem bírom egyedül

Tudtam, hogy itt vagy, de senki se véd meg, ez nem mehet végig bűntelenül

Kérdeztem miért szomorúak a szemeid, egyre csak nőttek a sebeink

Döntenem kellett, hogy mászok a csúcsig, vagy inkább elengedem kezeid

Tudod még nincsen szárnyam, de a felhőket hajtom

Egy halandó álmokkal, talán célba talál

És tudom, hogy hosszú még, de a lábamban bízom

Hegyeket mászunk rég, a csúcsról már minden szép

Nem tudom én sem, hogy az út hova visz

Tartom a célom, írom a soraim

Senki se véd meg, nincs aki hazavár

Új lehetőséget rejt minden akadály

Már nem félek a tűztől, minden nap egy új lépés

A tükör már nem gyűlöl és nem vonz a túlvég rég

Színarany úton a csúcsig a képzeletem viszi fel

A dalt, amit én neked írok, hogy gyógyítson meg, nekem ez a siker

Tudod még nincsen szárnyam, de a felhőket hajtom

Egy halandó álmokkal, talán célba talál

És tudom, hogy hosszú még, de a lábamban bízom

Hegyeket mászunk rég, a csúcsról már minden szép

Nem tudom én sem, hogy az út hova visz

Tartom a célom, írom a soraim

Senki se véd meg, nincs aki hazavár

Új lehetőséget rejt minden akadály