Szerelmes Vagyok, Mint Egy Nagyágyú

Itt van a nyár.

Na végre már!

És minden mi vele jár.

Sok nyitott ablak,

hogy a szerelmesek bemásszanak.

Ha jön egy lány velem szembe,

valami szépet látok benne.

Na mit? Na mit? Valamit!

Tavasz-nyár-ősz-tél.

Tavasz-nyár-ősz-tél.

Tavasz-nyár-ősz-tél.

Mindegy csak süssön a nap!

Tavasz-nyár-ősz-tél.

Tavasz-nyár-ősz-tél.

Tavasz-nyár-ősz-tél.

Valami csúcs, ahogy vonul az utcán,

és látom a mosolyt az arcán.

Tudja, hogy szép,

és hogy miért figyelem olyan furcsán.

Na mire vársz mamlasz? Menj oda!

-Csók!

-Szia!

- Tegnapról maradt otthon egy kicsi kis pia. Na jössz? Na jössz?

- Aha, kösz.

Ilyenkor nyáron

||: Szerelmes vagyok!

Szerelmes vagyok,

mint egy nagyágyú.

Szerelmes vagyok!: ||

Most látom én, hogy az egészség

valami kézzel foghatóan szép.

Látszik, hogy Ámor gyakorol

nyáron egy kicsikét.

Nem bírok magammal,

jajj tavasszal,

és avval a férfi gonddal,

hogy jó, hogy jó ez az egész.

||: Szerelmes vagyok!

Szerelmes vagyok,

mint egy nagyágyú.

Szerelmes vagyok!: ||

||: Szerelmes vagyok!

Szerelmes vagyok,

mint egy nagyágyú.

Szerelmes vagyok!: ||