Altató

Drága gyermekem, Aludj szépen el, Figyelj rám, egy mesét mondok el. Nem tudom, hogy mikor volt, de megtörtént... Nézd, a mackó is figyel. Hol volt, hol nem volt, Volt egyszer egy Hold, Arcán néhány árnyalatnyi folt. Este feljött, és amíg elő nem bújt a nap, Csak magában bandukolt. Hallgasd, hunyd be két szemed Megfogom apró kezed Simogatlak, amíg véget ér a dal Hallgasd, hunyd be két szemed... Nézte, hogy a Föld Lenn hogy tündököl Fűből-fából bajuszt is pödör Milyen szép, ha minden évben egyszer a tavasz Virágokkal átsöpör Ahogy csodálkozott, Gondolt egy nagyot: Megpróbált elérni egy csillagot De nagyon távol voltak, ezért nem érhette el Arca könnytől csillogott. Hallgasd, hunyd be két szemed Megfogom apró kezed Simogatlak, amíg véget ér a dal Hallgasd, hunyd be két szemed... A Földre hullt a könny, Mint ezernyi gyöngy Szellő szárnyon szállt a könnyözön Fehér fátyolfelhő száll a holdvilág elé S minden éjjel rád köszön. Hallgasd, hunyd be két szemed Megfogom apró kezed Simogatlak, amíg véget ér a dal Hallgasd, hunyd be két szemed... Simogatlak, amíg véget ér a dal Hallgasd, hunyd be két szemed...