1. Mint amikor a láng fellobban a gyufaszál végén,
Szép szavakat ők is úgy súgnak halkan az est mélyén.
2. Minden ruhájuk a földre hull, de az álarc fennmarad.
Hajszolt szenvedélyük megfakul, és elhamvad hamar.
R. Idegenek a városban, tiétek még az éj,
De ha a hajnal eljön majd, zavar az éles fény.
3. Idegen ágyban vágyak szállnak, de csak az ösztön él,
Az ölelések árnyékában hamis a színjáték.
2., R., R., instr., R., R.
