Vén Hobó

Kinyitja ablakát a fény Kinyitja ajtaját az ember Jól ismert útra lép Ismét a régi kép Siet, hogy el ne késsen egyszer Egy utca csendes szögletén Derül egy ősz szakállas ember Vidáman nézi rég Hogy fut több nemzedék Ő tudja: elsietni nem kell Vén, vén hobó Vén, vén hobó Vén, vén hobó Elment az utolsó hajó Vállán egy foltos kiskabát Alatta lelkében egy nagy világ Ellenség, jó barát Sok hosszú úton át S még mindig két szemén az ifjúság Vén, vén hobó Vén, vén hobó Vén, vén hobó Elment az utolsó hajó Minden út egyszer véget ér Elfárad már a vándor ember Hallgasd, hogy mit mesélt Így szórja szerteszét Kincseit, mit összegyűjtött egyszer Vén, vén hobó Vén, vén hobó Vén, vén hobó Elment az utolsó hajó Vén, vén hobó Vén, vén hobó Vén, vén hobó Elment az utolsó hajó Vén, vén hobó Vén, vén hobó Vén, vén hobó Elment az utolsó hajó