Felhívás Keringőre

Nem várok rád, Ó, nem én, Nem várok rád, Ó, nem én, Nem várok rád, Mert úgyis csak eldobsz könnyedén. Tanítsd meg táncolni, aztán Homlokot ráncolni, Azt az erőszakos mindenem, Hogy csak egy rúzsfolt legyen az ingemen. Mert minden egyes sóhaj, már ott motoszkál a falban, Pedig azt hittem végig, hogy te súgsz meg halkan. Hát hordj csak le jól van, mondj el fűnek fának, Ha kell akkor majd úgyis bárhol megtalállak. Ez a délután is, az utolsókat rúgja, Minden egyes bútor a te nevedet súgja Nem várok rád, Ó, nem én, Nem várok rád, Ó, nem én, Nem várok rád, Mert úgyis csak eldobsz könnyedén. Nem várok rád, Ó, nem én, Nem várok rád, Ó, nem én, Nem várok rád, Mert úgyis csak eldobsz könnyedén. Próbáld meg győzködni, Aztán próbáld meg lökdösni, Azt az önsajnáló énem, Csak a sötétben vagy te a fényem. Mert minden egy tévedés, Már kicsapódott a tükrön, Minden kínos pillanatban, Ott rejtőzik a trükköm. Hát hordj csak le jól van, mondj el fűnek fának, Ha kell akkor majd úgyis bárhol megtalállak. Ez a délután is, az utolsókat rúgja, Minden egyes bútor a te nevedet súgja Nem várok rád, Ó, nem én, Nem várok rád, Ó, nem én, Nem várok rád, Mert úgyis csak, eldobsz könnyedén. Nem várok rád, Ó, nem én, Nem várok rád, Ó, nem én, Nem várok rád, Mert úgyis csak eldobsz könnyedén. Nem várok rád, Ó, nem én, Nem várok rád, Ó, nem én, Nem várok rád, Mert úgyis csak eldobsz könnyedén. (Hát hordj csak le jól van, mondj el fűnek fának, Ha kell akkor majd úgyis bárhol megtalállak. Ez a délután is, az utolsókat rúgja, Minden egyes bútor a te nevedet súgja) Nem várok rád, Ó, nem én, Nem várok rád, Ó, nem én, Nem várok rád, Mert úgyis csak eldobsz könnyedén. Nem várok rád, Ó, nem én, Nem várok rád, Ó, nem én, Nem várok rád, Mert úgyis csak eldobsz könnyedén.