Csak ő meg én

Nicsen itt már semmi más

csak egy elrontott kézfogás

pár halvány remény

senki más, csak ő, meg én

senki más, csak ő, meg én

nem tudom, hogy mondjam el

én vagyok a legboldogabb ember

mikor egy fa sincs már a helyén

és senki más, csak ő meg én

senki más,

csak ő meg én

hónom alá bújó délután

bor táncol a zongorán

fekete mászik a fehérre

orromba illó akác

soha nem hiányzott dal,

soha nem hiányzott a tánc

miért történt így, nem tudom

nézünk ki ketten az ablakon

újságpapírt kap fel a szél

mikor a busz árnyékába ér

se díszléc, se sofőr

madár koppan az ablakon

kukákhoz dörgölődzik a reggel

eldobott koszorú apró szederrel

töviskoszorú, száraz szederrel

szabadság, szerelem

ki mondta, hogy ez kell nekem?

ki mondta, hogy hideg legyen a tél?

szél fújjon, eső essen?

nekem az kell:

csak Őt szeressem,

nincsen itt már senki más

csak egy elkésett vallomás

csak egy elhullott levél

senki más, csak ő meg én

senki más, csak ő meg én

télben maszatoló ősz

tél elől a nyárba menekülő tavasz

csak egy múló szerelem

senki más nincs már vele

senki más nincs már velem.