SZÁGULDANI PAPÍRDÍSZLETEKNEK

Ez a hét borzasztó kemény volt. Próbára tettem a testem, Most is fuldoklik, mert kábulatban fürdettem a lelkem és nagyon keveset aludtam, orvoshoz kellett mennem Táppénzes papírért, mert így dolgozni nem mehettem és ki is rúghattak volna, de nem számított már semmi, Csak a pillanatok, meg a fények meg, hogy most kell igazán élni Az ötödik emeleten indult, szívrablás lett a vége élveztük mind a ketten, de semmink sem maradt A végére, semmink sem maradt A végére, semmink sem maradt A végére én az ébresztőmre fekszem és csak az éhség kelthet már fel Egy pohár vízért ilyenkor bármit megteszek neked, Csak szeressél és fogadj el ilyennek Hadd zuhanjak veled, száguldani papír díszleteknek Mostanra persze elégtételt vett rajtam az élet Visszasírtam százszor és folyton visszanézek, Hogy hogyan lehetett ezt is valami koncerten elhagyni, Borszagú kabátban egyedül maradni? Felfestett imázzsal, szórakoztatással, Ordító magánnyal, túlértékelt szabadsággal, Hazug mosolyokkal, felszínes kapcsolatokkal én bárhonnan is nézem... én ezt nem bírom el Semmilyen droggal sem többé ölelj át és hazudd a szemembe, Hogy a világ nem vált ennyire Polcról levehetővé Ennyire polcról levehetővé Ennyire polcról levehetővé én az ébresztőmre fekszem és csak az éhség kelthet már fel Egy pohár vízért ilyenkor bármit megteszek neked, Csak szeressél és fogadj el ilyennek Hadd zuhanjak veled, száguldani papír díszleteknek Száguldani papír díszleteknek