Késő már

Minden híd ledől és zuhan a mélybe a múlt Úszni érte nincs erőm és már te sem gondolod úgy Ahogyan azt álmodtuk, belőled kijózanodni fáj Késő már, késő már, késő már, késő már. Fullad a tegnapi élet a sarkon A csendben, mikor fekszem a padlón A ki nem mondott szavaid hallom Hogy kéne belőlünk valamit hagynom Mert nem marad nyomom se majd Nem vagyok bolond, se vak Ezért nehéz, hogy az arcodban Látom, mikor még az voltam A percekből, miket elvettünk Még próbálnék visszaadni De nem tudom, hogy kell A hosszúra nyúlt ölelésekből Kiszakadni. Minden híd ledől, zuhan a mélybe a múlt úszni érte nincs erőm és már Te sem gondolod úgy Ahogyan azt álmodtuk Belőled kijózanodni fáj Késő már, késő már, késő már, késő már. Sokszor túlgondolom meg elrontom Már nem teszek érte, de nem mondom és te sem akarod, hogy mást higgyek Minket csak a tériszony állít meg Mert nem oldódunk fel egymásban Hogy lehet, hogy nem láttam Mi a hamis, és mi az a valódi Bár tudtam volna előre csalódni. Egymásból, amit elloptunk Megpróbálnám visszarakni De minden jót megbosszul a múlt Már nem tudunk így maradni. Minden híd ledől, zuhan a mélybe a múlt úszni érte nincs erőm és már Te sem gondolod úgy Ahogyan azt álmodtuk Belőled kijózanodni fáj Késő már, késő már, késő már, késő már. Minden híd ledől, zuhan a mélybe a múlt úszni érte nincs erőm és már Te sem gondolod úgy Ahogyan azt álmodtuk Belőled kijózanodni fáj Késő már, késő már, késő már, késő már