Tétlen

Tavasz voltál, ősz lettél Nem oly rég még, mellettem ébredtél Sok közös emlék, felreppenő lepkék Múló mozgógép, de éppen ettől szép Tovatűnt az a mindig félt Remegő, zuhanó, csalfa remény Puha párnán suttog tán Vagy kicsi szívem zizzent vonalán?! Úgy fáj, de ki kell mondanom Ami mélyen, józanra lenyom Hamis édenben kószálunk Paradicsomban almát zabálunk Bújj hozzám, karolj át, szoríts magadhoz, ahogy még nem! Bújj hozzám, s ígérem, többé nem leszek már olyan tétlen! Engedj át, ahogy a napfény úgy tűnök én el az éjben Sodródj hát, a sötét úton lesz majd más, aki féltsen Lángokban álló, kalitkám nyílik Talán mától, az út ketté válik Nincs közös óra, hát nézz fel a Holdra Fénye elcsábít, könnyeket szárít Tovatűnt az a mindig félt Remegő, zuhanó, csalfa remény Puha párnán suttog tán Vagy kicsi szívem zizzent vonalán?! Úgy fáj, de ki kell mondanom Ami mélyen, józanra lenyom Hamis édenben kószálunk Paradicsomban almát zabálunk Bújj hozzám, karolj át, szoríts magadhoz, ahogy még nem! Bújj hozzám, s fogadd el, ez a perc a végső etéren! Engedj át, ahogy a napfény úgy tűnök én el az éjben Sodródj hát, a sötét úton lesz majd más, aki féltsen Annyi mindent elmondhatnék Sikíthatnék, ordíthatnék Nem futhatok tovább Hagyd a múltat, élj a mában Az élet örök záporában Öleld lelked sápadt csillagát! Békét hoz, ahogy gyöngyöknek vihara tódul a szélben Bűbájos, mit az angyalok tánca kavar fel az égen Szikrát hány, ezer vulkán a szívben, ez sosem hátrány Megcéloz, vakítva pattan a szembe, s így felnyitja Itt és most, fogadom, nem feledlek én el, amíg élek Lépéshossz, amit tartanunk kell majd, kicsit félek Tékozló, tétova tündér hátrál messze el lassan Szétfoszló, éber álmoknak léptei ballagnak halkan Itt és most Bűbájos Ígérem többé nem leszek már olyan tétlen!