Nádpanel

Szélsebes vonaton sodródok

Kényelmes meghitt bőrülések

Nyugtalan székemben horkolok

Suhogó vonaton álmodom

Vidékre érve elfáradok

Szabad és színpompás minden réteg

Ám vígaszomra ez mégsem ok

Vidékre érve elfáradok

Mindenütt nádtetős otthonok

Csak egyetlen panelház szúr a képbe

Mégiscsak valahogy megfogott

Mégiscsak afelé kódorgok

Vidékre érve elfáradok

Szabad és színpompás minden réteg

Ám vígaszomra ez mégsem ok

Vidékre érve elfáradok

Lépcsőjén a lábam nem dobog

Itt mintha még az agyam se zúgna

Megyek de nem fogynak a fokok

Megyek a fokokba markolok

Csúcsára érve ajtót nyitok

Hűvös és színtelen szobába lépek

Nyomasztó üresség majd megfolyt

Nyomasztó üresség otthon vagyok