Filléres Emlékeim

A sok kacat, ócskaság Mi évek óta összegyűlt Szerteszéjjel ott hevernek ők A polcokon, meg mindenütt. Gyertyaszál, gyöngyszemek Felébe tört mézeskalács Hajcsatok, karkötők S egy régen elszakított lánc. Filléres emlékeim oly drágák nekem Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen Filléres emlékeim oly drágák nekem Ők tudják, mennyit ér az életem. A művirág sok éve már A céllövöldében kinyílt Se fénye már, se illata De őrzi még az álmait. A rongybaba csak porfogó és ott hever az asztalon A lelke már az égbe szállt De eltemetni nem tudom. Filléres emlékeim oly drágák nekem Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen Filléres emlékeim oly drágák nekem Ők tudják, mennyit ér az életem. Nem ketyeg az óra sem Törékeny szíve megszakadt A kis tükör homályosan De őrzi még az arcokat. Egy régi dal a szalagon és több a zaj már, mint a jel De néhanap, ha felteszem A múlt időt idézi fel. Filléres emlékeim oly drágák nekem Kidobni őket nincs erőm, s mind értéktelen Filléres emlékeim oly drágák nekem Ők tudják, mennyit ér az életem.