Lenn

Lenn az utcán áll, ahogy szokott a bál Ez most a bulvár, a belváros, több sznob, kevesebb herbálos Tágas tereken vágunk át, 'míg a liget tar fáival elénk nem tárul Ősz rozsdamarta táj ez, majd a tél Aztán a tavasz tart egész nyárig, hogy ismét eleven élettel teljen meg az utca, a tér Ahogy a gyerekek szaladgálnak a színkavalkádban Te szárnyakat növesztesz a karjaid helyén, hogy szemrevételezd föntről Túl a ismert utcaképen a keringés egy nagyobb szeletét is Elnyúlik, míg a szemed ellát az utak hálózata a lakott szigetek tengerén De térjünk a földre vissza A végtelen város, a sok utca lett a lelked S bár lejártad a lábad, tovább kellett menj Tovább és egyre messzebb vitt az út Akárhol jártál, de a helyed nem találtad sehol De persze ez, így van rendjén Kint várja a pokol és a menny, hogy végre az utcára menj Ki a falak közül a szabad ég alá Nehogy megállj félúton két világ közt Lenn az utcán, lenn, lenn Lenn az utcán, fenn a háztetőn Ki az alagútból át az átkelőn Lenn az utcán, fenn a háztetőn Ki az alagútból át az átkelőn Lenn az utcán, fenn a háztetőn Ki az alagútból át az átkelőn Túl a harmincon innen a negyvenen Ó ki ne lenne néha fenn Ki ne lenne néha lenn, lenn? Lenn az utcán, fenn a háztetőn Ki az alagútból át az átkelőn Lenn az utcán, fenn a háztetőn Ki az alagútból át az átkelőn Lenn az utcán, fenn a háztetőn Ki az alagútból át az átkelőn Túl a harmincon innen a negyvenen Ó ki ne lenne néha fenn Ki ne lenne néha lenn, lenn? Az utcán lent nyirkos aszfalt, üres játszótér Eltaposott százszorszép helyén jászolt építene Ábrándjaiban a leláncolt nép A haversrácot nézd, ki kazettákon él Kibaszott álmokért hajt, fohászkodik A szokások is rabbá tesznek, nem változik ez sem A nyersek készülnek, vegyed fel! Valósítsd meg az álmaid! Igyekszem lenni felszabadult Alapul venni, valamit ér a szavunk Átájult éjjelek, elalélt hajnalok Agyhalott délelőtt a lélek hazahúz Kint-bent kóvályog a csend Hol járok töprengek a Hold tájol tán Honvágytól koptatott járdákon mászkálok Nincs távol a gyárváros Látványos elemek híján a lépések Ez nem kérdéses bár a lét présel Igaz érzéssel, de ez normális Ettől ölthet az álom formát is Nem? Lenn az utcán, fenn a háztetőn Ki az alagútból át az átkelőn Lenn az utcán, fenn a háztetőn Ki az alagútból át az átkelőn Lenn az utcán, fenn a háztetőn Ki az alagútból át az átkelőn Túl a harmincon innen a negyvenen Ó ki ne lenne néha fenn Ki ne lenne néha lenn, lenn? Lenn az utcán, fenn a háztetőn Ki az alagútból át az átkelőn Lenn az utcán, fenn a háztetőn Ki az alagútból át az átkelőn Lenn az utcán, fenn a háztetőn Ki az alagútból át az átkelőn Túl a harmincon innen a negyvenen Ó ki ne lenne néha fenn Ki ne lenne néha lenn, lenn?