Ha minden bent van, indulhatok,
Mert a gyeplő végén az indulatok,
Megfékezhetetlenül húznak le délre
Oly szemtelenül.
Na jól van, elengedem magam
Hogy a Tisza tisztára mossa agyam.
S ha ketten leszünk ott lenn a parton,
Az ecsetemet majd eléd tartom.
Hogy színezd újra, színezd újra
Az életed, ha megfakulna!
S ha az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!
Ha téged sem hagy már hidegen,
Az a marslakónak hitt idegen,
Aki tőled lehet az E.T.
Ha az ötödik pohár megszépíti.
Tudom csak mára kellettem,
Nyugi a számod eltettem,
Amikor sátrat vertél.
De ha még egyszer sápadt lennél,
Színezd újra, színezd újra
Az életed, ha megfakulna!
S ha az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!
Színezd újra, színezd újra
Az életed, ha megfakulna!
S ha az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!
