Egyedül

Újra beszélek

Menjen haza, akinek fáj!

Arcomra vésett versek,

Kánonba' udvarolják, hogy

Hazugnak szépek

Igaznak bélyeg,

Elegem van

Régóta félek,

Ne legyen baj

Állj félre kérlek, ha nem megy,

Nincsen, nem lesz több erőm rád!

Szívből beszélek, mégis én vagyok,

Ki keveset lát.

Nem vagyok gyenge,

Csak már unom, hogy átadom

És megbánom,

Mert vissza nem kapom.

Nem kapom

Alig beszélek.

Csak akkor, ha van, ami fáj

Remélem érted,

Akkor füledbe udvarolnám, hogy

Vannak remények

Igazak, szépek szereted majd

Tartom míg élek,

Szeretlek majd!

Állj félre kérlek, ha nem megy,

Nincsen, nem lesz több erőm rád!

Szívből beszélek, mégis én vagyok,

Ki keveset lát.

Nem vagyok gyenge,

Csak már unom, hogy átadom

És megbánom,

Ha itt hagysz,

Magam utazom

Bánatomat

Lezuhanyozom

Vállamra dobom a fejem

és csendben alszom el

Nem már,

nem ököl a kezem

Nem sírok,

Csillog a szemem

Itt hagyom neked a nevem

És csendben múlok el

Ne hagyjál,

Ne menj még!

Maradj még,

Ölelj még!

Pár percet

Maradj még!

Velem egyedül

Velem egyedül

Velem egyedül

Velem egyedül

Nem vagyok gyenge

Csak már unom, hogy átadom

És megbánom

Mert vissza nem kapom.