Csak Állunk És Nézünk

Mi csak állunk és nézünk, és mosolyra görbül a szánk Talán elhisszük hogy jó ez így, és a plafon se szakad ránk. Néha annyira fáradt vagyok, Hogy hidegen hagy már minden Lassan azt sem tudom eldönteni, Hogy, miben is kéne hinnem. Túl sok az infó, fárad az agyam Pihenni kéne lassan Hiába üvöltöm egymagam Hogy: állj! Cseng a fülem, már alig látok Bár jobb is így talán Tilos megállni, menni kell tovább Akkor is ha már fáj. Mi csak állunk és nézünk, és mosolyra görbül a szánk Talán elhisszük hogy jó ez így, és a plafon se szakad ránk. Néha annyira fáradt vagyok, Hogy hidegen hagy már minden Lassan azt sem tudom eldönteni, Hogy, miben is kéne hinnem. Ha azt mondják, a napba nézel Pedig tudod hogy megvakulsz Az emberi hülyeség nem ismer határt Pofon vágtak, kinyílt a szemed De sajnos késő már Hiába kapálózol, Az más nem használ, csak árt Mi csak állunk és nézünk, és mosolyra görbül a szánk Talán elhisszük hogy jó ez így, és a plafon se szakad ránk. Néha annyira fáradt vagyok, Hogy hidegen hagy már minden Lassan azt sem tudom eldönteni, Hogy, miben is kéne hinnem. Állunk és nézünk, és mosolyra görbül a szánk Talán elhisszük hogy jó ez így, és a plafon se szakad ránk. Néha annyira fáradt vagyok, Hogy hidegen hagy már minden Lassan azt sem tudom eldönteni, Hogy, miben is kéne hinnem.