Darsan

Megint egy reggel, megint elölről az egész, megint bogozom a szálakat

Emlékszem rád, a hajnalt ajándékba adom, mielőtt elindul az áradat

Várhat a hírek, horrorrímekkel a pasas, mesés gondolatok gyilkosa

Egy elmekalóz, szenzációhalász, valamelyik hullámsáv az otthona

Ha százfelé tép az élet, legalább százszor mondom majd el:

Az én szívem nem törik, nem eladó és nem is olcsón vett hely

Visszavár mindig, nem feled! De várhat százezer éven át

Nincs az az idő, Nincsen az a tér ami közénk odafér

Nincs mély, se magas, nem riaszt, örömet fakaszt,

kezed homlokomon lázat olt

Nélküled részeg vagyok, illuminált dög, hiányod szesz, a tudatomra folyt

Várhat a város, négyes, hatos meg a híd, a metró, buszok meg a nagy folyó

Nem megyek, amíg szememben nem ragyog ott a szemed, nélküled a jó se jó!

Ha százfelé tép az élet, legalább százszor mondom majd el:

Az én szívem nem törik, nem eladó és nem is olcsón vett hely

Visszavár mindig, nem feled! De várhat százezer éven át

Nincs az az idő, Nincsen az a tér ami közénk odafér

Szemhéjam ráborul a szememre, az agyam horizont, te vagy a nap, ha kel

Égboltom ölel, aztán éjjel tovatűnsz, remélem, egyszer magaddal viszel

Vesszen hírek, horrorrímekkel a hang, emberi gondolatok gyilkosa

Megyek, ha szememben ott ragyog a szemed,

nem vesz el senki semmit el soha

Túl minden szerelmen

Túl minden földi éjszakán

Túl minden áruláson és

Egy élet összes hajnalán

Túl minden bánaton

És túl az öröm ajtaján

Túl minden csalódáson és...

Túl minden halálon

Ott el van varrva minden szál!

Ha százfelé tép az élet, legalább százszor mondom majd el:

Az én szívem nem törik, nem eladó és nem is olcsón vett hely

Visszavár mindig, nem feled! De várhat százezer éven át

Nincs az az idő, Nincsen az a tér ami közénk odafér

Ami közénk odafér...