Nem Látom Át

Minden fontos pillanat túl gyorsan múlik el Mire megérted, mire feleszmélsz, lassan menni kell Minden percben rettegek, hogy nincs elég idő Befejezni amit elkezdtem, ugye nem lesz túl késő? Miért nem látom át Hogy a saját hibáim börtönében fekszem? Itt most senki nincs mellettem Miért nem látjuk át Hogy a magány pórázát tartja a sorsunk? Itt lent egyedül maradtunk Sokszor elmenekültem onnan Hol tárt karokkal vártak Ez én vagyok Hol gyűlölettel néztek rám Oda mindig visszavágytam Félek, hogy soha nem változom Miért nem látom át Hogy a saját hibáim börtönében fekszem? Itt most senki nincs mellettem Miért nem látjuk át Hogy a magány pórázát tartja a sorsunk? Itt lent egyedül maradtunk Olyan távol már a kezdet S vajon hol lehet a vége? Nem tudom Vajon megértem majd végül Hogy lesz háborúból béke? Vagy elbukom? Miért nem látom át Hogy a saját hibáim börtönében fekszem? Itt most senki nincs mellettem Miért nem látjuk át Hogy a magány pórázát tartja a sorsunk? Itt lent egyedül maradtunk Minden percben rettegek, hogy nincs elég idő Ugye nem lesz túl késő? Ugye sosem túl késő?