Szegénylegény Balladája

Hosszú úton jár a szegénylegény Vérző sebet hord a szíve helyén Lelkén bánat ül, oly fagyos, mint a tél Útján nem kíséri csak a kósza szél Távoli földről indul sok napja már Bízik még, hogy nyugalmat talál Arcán legördül a könny és porba hull Árva magánya a lábához simul Forró napsütésben szíve tiszta jég Szemeiben szomorúság csillagfénye ég Vállán tarisznyában búcsúlevél Hitről, szerelemről, bánatról mesél Hosszú úton jár a szegénylegény Szívét nem élteti többé remény Párját odahagyta, nincs már, kit szeret Nehéz lépteitől a föld is megremeg Párját odahagyta, nincs már, kit szeret Nehéz lépteitől a föld is megremeg