Megint hétfő

Mondd, hogy lehet ilyen pontos Az első nőm, kinek az idő fontos? Hajnal Hajnalka drága, Fene sem kérte, hogy bújjon ágyba. Hogy induljon újra Ez a szokott, szakadt, durva film, A Déja Vu nevű revü, Cinema-veríték menetrend szerint. Szorít a száj, akar a kar, Ugyanaz a dal, ugyanaz a fal. Felfal, pedig álmomban Hittem, hogy az itt az máshol van. A hab mese csak, jön a borotvaél. Sok a gond, ha az ember egyszer, csak egyszer, egyszer él. R. Megint egy ébredés, de nem haragszom én rád hétfőn. Megint egy tévedés, hogy változunk és nincs még késő. Szerdáig várok rá, s ha csütörtököt mond már péntek, Vasárnap mégis én, csak én leszek, ki szólít téged. Jó napot! -hallgatom, Ahogy a csapból kifolyólag szól Csatornahangon a rádió: - A verzió, B verzió. - Tervezni jó perverzió. Ha oda így meg úgy az ez meg az, Na akkor én ma végre... vagy inkább mégse? Csikorog az elme, vigyorog az ágy: Mondd, mi lenne? Ha egyszer a dél is fekve lelne, Beérném ennyivel. Na de kelni kell, kanyarog a kifli A vaj alatt, enni kell. Tej a tűzhelyen, menni kell, Lenni kell. R. Ma talán végre megtalálom. Van egy arc, szembejön az utcán, Van egy perc, s én ott leszek, de ott ám!