Rossz téli reggel a villamoson
Úton egyik helyről a másik felé
Arra gondolok, hogy ahova megyek
Oda minek megyek én
Mellettem egy fejben egy fejhallgatóból
Az élet ritmusa tuccog
Arra nézek, kicsit messzebb ismerős arcot látok
És a következőnél három utas leszáll
Sok év eltelt, de álmaimban
Hányszor is láttam én
Ugyanezt az arcot, de mégsem ugyanezt
Szeméből eltűnt a fény
Mikor utoljára láttalak, csillogtál
Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém
Most csendben nézlek, és csak az fáj
Hogy mennyire nem fáj semmi
Nem az idő az, ami átlépett rajtad
Észre sem vetted, hogy elveszett
Egy haszontalan kis apróság
Ami nélkül élni nem lehet, nem lehet
Mikor utoljára láttalak, csillogtál
Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém
Most csendben nézlek, és csak az fáj
Hogy mennyire nem fáj semmi
Mikor utoljára láttalak, csillogtál
Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém
Most lopva nézlek, és látom
Hogy nincsen mit sajnálnom
És a következőnél minden utas leszáll
Mikor utoljára láttalak, csillogtál
Úgy fájt, hogy nem vagy az enyém
Most lopva nézlek, és látom
Hogy nincsen mit sajnálnom
(Na-na-na-na-na
Na-na-na-na-na
Na-na-na-na-na
Na-na-na-na-na)
