Éjfekete

Csobognak a folyók ugyanúgy,

meg a nap is lemegy és feljön a hold is ugyanúgy,

csak bennem nem működik valami már ugyanúgy.

Sokan figyelmeztettek,

hogy fájdalmas lesz ez az út.

Nem jön haza a galambom, mással száll nem tartom a markom,

egy angyal szárny kell a levegőben tartson,

hogy legalább oxigén jusson a testembe.

Jusson a testembe

Egy éjfekete ruhában búcsúzik más már haza várja,

még hiteget, de mást mond a mimikája,

ellopták a szívét a babának.

Hát menj és írd fel az égre, hogy mennyire szerettelek,

Mikor minden összeomlani látszott,

Csak én fogtam a kezed.

Hamuvárak a tüdőm helyén állnak,

egy szalmabála gyerekkoromból a támasz,

kaptam már hideget s meleget - eleget

Mégis két évig hagytam,

hogy vezessen egy idegen.

Lehet tavasz, nyár vagy ősz egyszer úgyis felnősz,

hiába kapaszkodsz belé, ha ő nem a megmentőd.

Talán tényleg hiba volt bíznom benned

helyettem is tönkretettél engem.

Nincsen csók ami meggyógyít,

nincs gyógyszer ami eltompít.

Maradok az irodámban a mellem alatt

végignézem ahogyan...

Egy éjfekete ruhában búcsúzik, más már haza várja,

még hiteget, de mást mond a mimikája,

ellopták a szívét a babának.

Hát menj és írd fel az égre, hogy mennyire szerettelek,

mikor minden összeomlani látszott, csak én fogtam a kezed.

Csak én, csak én fogtam a kezed.

Más már haza várja,

más már haza, haza,

haza várja,

Még haza haza haza várlak.