Ahol a Lusta Folyó...

Ahol a házakban még faragott bútor áll, Ahol még egyszerűen él apám s anyàm, Ahol a sűrű erdők elnyelik a külvilág zaját, Valaha ott látott meg engem a nagyvilág. Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér, Ahol az utakon szürke port kavar a szél, Az az a hely ahonnan eljöttem màr tíz éve is lehet, Hidd el örökre otthagytam a szívemet. Nagyapàm régi dalait énekelgettem, és a széllel kergetőzve nőttem fel Lehet hogy nem minden pillanatban emlékezem, hidd el azt az időt sosem felejtem el. Minél zajosabban vágtat el egy nap, Annál kedvesebbnek làtom a múltamat, Ne mondd divatból, vagy szeszélyből vagy rosszkedvből teszem, Te is megérted ha eljössz majd velem. Ahol a házakban még faragott bútor áll, Ahol még egyszerűen él apám s anyám, Ahol az utakon még most is szürke port kavar a szél, Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér. Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér...