De nehéz súly

Szívemet folyton húzza, nyúzza

Kértelek, hogyha szólsz

Úgy szólj, hogy értselek!

Mit tehetek

Ha a nyelv, amit beszélsz

A testemet becézi szüntelen?

Szemed a mellkasomon

Szád dadogva ejti a nevemet

Hideg levegőt fúj be

Az ablak alatt a téli szél

Libabőr vonatozik gerincem sínein a nyakamig

Ahol ajkadba ütközve véget ér

Ajtókat zárok előtted

Kezed a kilincset kutatja, matatja szünös-szüntelen

Mint vak világtalant vezetem

Magamat a vesztembe

Mit tehetek

Ha az eszem azt súgja-búgja

Nélküled semmi sem lehetek?

Használj, ha úgy alakult

Hogy elloptad tőlem a lelkemet

Hideg levegőt fúj be

Az ablak alatt a téli szél

Libabőr vonatozik gerincem sínein a nyakamig

Ahol ajkadba ütközve véget ér

Még itt maradok

Ha nem zavarok, mondod

Homlokomon hangomba fulladva lüktet az ér

De hideg levegőt fúj be

Az ablak alatt a téli szél