Egyedül fogok én állni a világon.Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom. Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon,Aki szenvedésben csókot csókra adjon. Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok,Aki büszke arra, hogy mellette állok. Aki míg én alszom őrködik könnyezve,És, ha ébren vagyok, kacagó a kedve. Aki szeret engem, aki meghal értemS még akkor is szeret örök-visszatérten. S nem fog borulni le rám senkise sírva,Ha majd távozom az örök-néma sírba.
Written by: Balázs Mihály, Csizmazia Zsolt, József Attila, Mirtse Korinna
