Hogyha fázom

Emlékszem még, ahogy nagyanyám szólít s nagyapám hangja hív:

Jöjj fiam, hiszem nem meséltem rég

Jól figyelj, majd az élet lesz, ami végleg felnevel

Ezt az én apám is csak egyszer mondta el

Hallgass most rám, gyere ülj le mellém, mondd, miben hiszel

Az imádságot te hogyan mondod el

Jöjj közel, gyere, mesélj néhány dolgot magadról,

Az ünnep a szívedben mondd, miről szól?

Hogyha fázom te leszel a takaróm,

Ez az ünnep nélküled szomorú,

Ahogy a tű meg a cérna együtt jár,

Ott lenne neked is a helyed az asztalnál

Most jöjj velem, együtt számoljunk meg minden csillagot,

Égből szálló őrző angyalok

Én úgy hiszem, hogy fentről nézve minden olyan szép

Nekem ő mutatta meg nagyon-nagyon rég

Hogyha fázom te leszel a takaróm

Ez az ünnep nélküled szomorú

Ahogy a tű meg a cérna együtt jár,

Ott lenne neked is a helyed az asztalnál