Vissza a jövőbe

Tudtam, én is felnövök Nem tűnök ki sok felnőtt között Amit gondoltam és ami lettem más Más pixelszámú a felbontás Akit utolér a járvány, felnő Hiába puha még a bárányfelhő Elefántot emészthet az anakonda Ha nem látom, mert nehéz a kalapomba Ha megdől a képlet levetem Néha én sem lennék a helyemen De újból jön, ami motivál Végtelen tényező korrigál... Boldog gyerekkor, volt, hogy szerep volt Olykor kedvem zord, bontott szelet szórt Az otthon, nemes bók, romlott kegyet hord Pokol menet, hol pofont rejt egy ól Boldog gyerekkor, volt, hogy szerep volt Olykor kedvem zord, bontott szelet szórt Az otthon, nemes bók, romlott kegyet hord Pokol menet, hol pofont rejt egy ól Szaladtam már pofonfába, voltam sanszok bukott álma Anyámék románca, voltam angyalok tánca Voltam magány, üres szoba, kulcsra bezárt ajtó Voltam önző, hiú, vidéki buta fiú Voltam introvertált és egyszerre izgága Voltam hazugságok vegyszeres igazsága Voltam irigységtől sárga, zseton nélkül spárba Saját magam árnya, madár törött szárnya Voltam persona non grata, versek kósza lába A gyerekkornak hála jól vagyok mostanában Voltam naív szerelem, lélektelen vágy Voltam alany, állítmány, élettelen tárgy Voltam lelkesedés, volt (is) eszem de kevés Voltam korán kelés, busz után menetelés Voltam nyögve nyelés, korai merevedés Kenyéren penész, de hát mindenkinek nehéz... Tudtam, én is felnövök Nem tűnök ki sok felnőtt között Amit gondoltam és ami lettem más Más pixelszámú a felbontás Akit utolér a járvány, felnő Hiába puha még a bárányfelhő Elefántot emészthet az anakonda Ha nem látom, mert nehéz a kalapomba Ha megdől a képlet levetem Néha én sem lennék a helyemen De újból jön, ami motivál Végtelen tényező korrigál... Boldog gyerekkor, volt, hogy szerep volt Olykor kedvem zord, bontott szelet szórt Az otthon, nemes bók, romlott kegyet hord Pokol menet, hol pofont rejt egy ól Boldog gyerekkor, volt, hogy szerep volt Olykor kedvem zord, bontott szelet szórt Az otthon, nemes bók, romlott kegyet hord Pokol menet, hol pofont rejt egy ól Voltam, vagyok, ugyanúgy mint más is Ahogy a virgonc kölyök, aztán a fáradt társ is: változó Röpke pillanat, herótod, hogy állandó Pontos óra, mi időnként lefolyik a számlapról Alkonyatból eső, hőgutából zivatar Túl gyors az élethez, a halálhoz meg fiatal Vagyok És élek, maradnék is tisztelettel Széllel szembe' hugyozott sors pont így nevelt fel Volt, hogy nem szólt száj, Így hát nem fájt fej Lehetőségeim tömkelege ilyen miatt ment már el Aztán megtanultam, úgy jutok el ahova tartok Ha távolodom el onnan, ami azelőtt a start volt Voltam minden amit megkaphatsz, ezért már rég elfogyott Remény és csalódás között billegő, megszokott Voltam mélyre rejtett, majd lángra lobbanó érzés Kollektív tudat, aztán lehasított én-rész. Látszólag tökéletes, vagy szívből igazi Ahogy elején öcsibogyó, aztán öregedő faszi vagyok Már nemsoká lesz majd, hogy ég velem De a végszó előtt emlékeimből építsünk egy várat még Csak játszunk még... Boldog gyerekkor, volt, hogy szerep volt Olykor kedvem zord, bontott szelet szórt Az otthon, nemes bók, romlott kegyet hord Pokol menet, hol Boldog gyerekkor, volt, hogy szerep volt Olykor kedvem zord, bontott szelet szórt Az otthon, nemes bók, romlott kegyet hord Pokol menet, hol pofont rejt egy ól Mert tudtam, felnövök Egy a felnőttek között Mit gondoltam, az régen más Átformálhatott az elmúlás Mert utolért az, aki felnőtt Nem keresem a bárányfelhőt Releváns, már tudom, fogy az óra Hova tűnt a gyermek, aki azt mondta Ha megdől a képlet levetem, Mindenre lesz ötletem Végtelen az, ami motivál Hol van a kölyök, aki ordibál? Ha megdől a képlet levetem, Mindenre lesz ötletem Végtelen az, ami motivál Hol van a kölyök, aki ordibál?