Let'S bagó

Let's go! Let's bagó! Akkezdet a két filteregó. Let's go! Let's bagó! Akkezdet a két filteregó. Let's go! Let's bagó! Akkezdet a két filteregó. Let's go! Let's bagó! Akkezdet a két filteregó. (Újonc) Ha a családom csonka és ez kiábrándít, beállok csontra, mint az Árpád-híd. Az asztalon csak Multiból van tíz stóc, hidd el, nem csak buliból vagyok anti-szoc. Úgy táncolnak körbe a Munkás lightok, mint transzba esett, mezítlábas munkáslányok. Ha beindul a bláz, a Kossuth-om topless, azt hittem filterből a kevesebb több lesz. Felgyulladt sípok, papírorgona, (igen), kénsárga foltok az ujjamon. Rágyújtok egy full doboz Marlboro-ra, és magam halálba zongorázgatom. A Dob utcán csikkek, lassan úgy látom, a Hold is csak egy filter egy Moon lights-on. Egy szál - tíz slukk, ez már antropo-színvonal, szívjunk el egy kartonnal autóporszívóval. Az hátrány, ha már a kátrány támasz, minden madár márkát választ. Bébi, a tüdődre ráment a szén-monox", lesz neked is fénykorod: fél óra mélytorok. Most meg föl-le lifteznek a bélbolyhok, Mint a hotelfelvonókkal a bellboyok. Ez globalista folk-rap, gyere konyakot inn(i), Ölelj át, folyts meg, mint a nikotin. Csókolj, mint egy dekket, nem számít a cianid, Szülj nekem ikreket, tripla sziámit. Annyi kezénél összenőtt kiscsávót prezentálsz, mint az oviba papírból kivágott gyermeklánc. Három gyerekben legalább hat szív van, a középső is hadd szívja, legalább passzívan. Az hátrány, ha már a kátrány támasz, minden madár márkát választ. Let's go! Let's bagó! Akkezdet a két filteregó. Let's go! Let's bagó! Akkezdet a két filteregó. Let's go! Let's bagó! Akkezdet a két filteregó. Let's go! Let's bagó! Akkezdet a két filteregó. (Saiid) Álomba ébredek, szorítom, tehát szeretem a szűrőm, másikkal kaparom a zárjegyet, üres doboz, nézem nálad mi van, lehet hogy rámegyek... De begyulladt, a szűrőm töve, ködös-bűzös közeg, összeszívom a kormot, ha már nincsen szöveg, és visszafújom a dohányszondába, aszonták: ha elhiszem, olyan, mint a szantálfa, nő a papír égve épül fel, mi faszt kezdjek megint evvel a tré füsttel?! jobb híján begyűjtöm megint a szobából, sárgult ujjak közé fújja a tüdőm magától. Ha látnád a kamutálat, lehet behányná', ahogy a hamu visszaépül a cigim végén dohánnyá. Égül a koporsószeg, amíg szívom: szó-szeg, megnémít a rákos-tolós korom-sorsjegy. Most is fújok, így építem a magasat, emelem a gyújtót, lánggal leveszem a parazsat, szűz szálat teszek lánggal a dobozba, egy híján húsz híján van a pakkom, okosba. Királydekkeket szedek össze, ducikat, és sorba fújom füsttel fel a blázos lufikat. Meg aztán akkor ér csalánozó csodálat, mikor felszívom a földről a dohány ízű csulámat. Jajj, de szépen cseng, a tűdő sípol, kell rá kegyelet, a Rák-egylettől jöttem, a rák egye a beledet, ha te is szívol, mint én ezt a szemetet... Uccsó szál is megvan, fordítom az elsőt. A tűdőm? Tudom, felnőtt: mindentudó embólia, körülnézek, kajak nem látok füstfelhőt, a mini koporsóra is felkerül a fólia, a boltosnak mondom, hogy: most visszaadni jó, elé dobom, és máris van nálam 6 kiló! ...ja, elköltöm gumicukorra. Let's go! Let's bagó! Akkezdet a két filteregó. Let's go! Let's bagó! Akkezdet a két filteregó. Let's go! Let's bagó! Akkezdet a két filteregó. Let's go! Let's bagó! Akkezdet a két filteregó.