Prológ És Trialóg

Mindenki tudja, hogy ennyi az egész Az élet, csak arasznyi repülés földtől a földig A világnak mindegy, hogy meddig élsz De neked és nekem ez most az egyetlen Az első és az utolsó bevetés! Hangolj rám, mint én is rád A rádiónkon három hang egy hullámhosszra állt Hangolj rám és add tovább Mi halljuk egymást, s jó lenne, ha ők is hallanák Én nem ismerlek és szeretném, ha tudhatnám, ki vagy A távolban egy pont vagyok, de célnak elég nagy A felségjel a gépemen, s a szívemen még ép Óóó, ha eltalállak, mind a kettő porrá éghet még Nem is rég, úgy szálltam fel Nem is tudtam rólad azt, hogy valahol létezel Te és én, úgy szálltunk fel Hogy sejtettük, ha öreg nem is, talán hős leszel És mondd csak, aki kitüntetne, miért nincs most itt? Óóó, azt nem kötik az orrodra, a nem is tudom, kik Majd tüzet nyitunk egymásra, ha lőtávolba érsz Hát énekelj, vagy imádkozz, az segít, mikor félsz Hallgass rám és add tovább Ha tüzet szüntetsz, én sem lövök rád Figyelj rám és add tovább Ha futni hagylak, futhatok, mert jön az igazság Az igazság a győzelem és győzni harcban kell A harcra már az igazságért buzdítottak fel Ez csapda, csupa összevissza kiforgatott szó Épp azért, mert nem érted, csak harcolni vagy jó (Dicsőség dolga, hogy jobb legyél és pontosan találj!) (Dicsőség dolga, hogy úgy tüzelj, hogy közben meg sem állj!) (Dicsőség dolga a győzelem s ha kell, a gyönyörű halál!) (Dicsőség... a dicsőségért... dicsőséges... dicső...) (Dicsőségéért... dicsőségesen...) Hangolj rám és figyelj rám Csak véletlen, hogy három hang egy hullámhosszra állt Hangolj rám és add tovább Mi halljuk egymást, s jó lenne, ha ők is hallanák A felségjel a gépemen, s a szívemen már ég És messze még a Föld, és messze már az ég A monológ, a dialóg, a trialóg kevés Az ötös számú parancsolat nekünk túl nehéz