Oh, csak a hajnal jönne már

Sötét szárnyakkal száll az ég, a hídon sárga fény, Lombzizzenés és holdsugár, ott lent egy férfi vár, Ó, csak a hajnal jönne már, ó, csak a hajnal jönne már. A kerti úton koppanás, száz árnyék útra kél, Fakó-furcsa suttogás, és úgy fél Rácz Adél, Ó, csak a hajnal jönne már, ó, csak a hajnal jönne már. Jaj, nyissanak ki már a boltok, húzzanak fel egy rolót, Nem birom, mert felsikoltok, ha nem szólal meg egy rigó, Ó, csak a hajnal jönne már, ó, csak a hajnal jönne már. Sötét folyondár ablakán törôdve zúg a szél, Kék bársonyon hever Budán, púderszin Rácz Adél, Ó, csak a hajnal jönne már, ó, csak a hajnal jönne már. Hogy megnézzem még zöld szemét, zúgó-tenger haját, Zöld szemének tengerén a múltba ússzak át, Ó, csak a hajnal jönne már, ó, csak a hajnal jönne már. Ó, csak a hajnal jönne már, ó, csak a hajnal jönne már.