Most magamba

Most vakon magamba ütközöm Ezen kívül magamhoz nincs közöm Gyanakvó csillag égetett Csak arcom volt a víz felett Most kezed kezemben megpihen Csak sodródunk, közös rezgés a semmiben Látlak – pupillám megremeg A fény fotoncsöndben lebeg Most magamba nézek, szédülök Amit látok, üres mélységbe lök A csend csörömpöl, s a pirkadat Tompa fogával belém harap A sötétben, begombolt hálóingben Csukott szemekkel bennem matatott Isten Zsibbadó kezekkel kapartam a néma eget Hogy nem veszed észre a homlokomra írt jelet Vetül az árnyékom elém Most minden körbeér Vetül az árnyékom elém Most minden körbeér Vetül az árnyékom elém Most minden körbeér Vetül az árnyékom elém Most minden körbeér Most minden egyenes görbe lett De látom már Hogy vonalakat írtam kör helyett